AZ EGYÉN, MINT A NAGYOBB EGYSÉG RÉSZE - A MEZŐ, AMIBEN A CSALÁDÁLLÍTÁSSAL DOLGOZUNK:

Egyéni és közös sorsunk egy nagyobb egységbe ágyazódik. Ennek egyik fontos velejárója, hogy az élő lények egyfajta láthatatlan összeköttetésben állnak egymással, másik lényeges következménye pedig, hogy minden valaha történt esemény megörződik valahogy.

Már a tudomány is elkezdett foglalkozni jóval korábban ezzel a kérdéskörrel, és a technika fejlődésével egyre több felfedezést tesz ezen erőtér létezésének igazolására.

Rupert Sheldrake (aki a ’70-es, ’80-as években behatóan vizsgálódott a témában, az állatok viselkedésének tanulmányozásával) morfogenetikus mezőnek nevezte el ezt a működési mechanizmusa szempontjából ismeretlen, de észlelhetően létező „összekapcsolódási rendszert”, melyet Bert Hellinger szellemi mezőnek hív.

Mi magunk, hétköznapi – és ezért már természetesnek vett – tapasztalatainkkal támaszthatjuk alá, hogy tudunk egymásról akkor is, ha közvetlenül érzékszerveinkkel nem észleljük egymást. A legtöbbünknek ismerős az az érzés, mikor tudjuk, hogy szeretteinkkel, messze távol tőlünk, éppen mi zajlik. Még ha részleteiben nem is, de annyit érzékelünk, hogy rendben vannak, vagy nyugtalanok vagyunk, ha baj történt.

Feltételezhetjük, hogy ebben a mezőben minden valaha történt dolog lenyomatot képez. Ezeket az információkat „hívjuk le/elő” a családfelállítás során ahhoz, hogy a megfelelő megoldást megtaláljuk. A mező erőterével a részvétel által kerülünk kapcsolatba. Nem tudjuk hogyan működik, annyi viszont a tapasztalatokból következtetésként levonható, hogy hat.